Ahogyan minden szakmának megvan a maga bakiparádéja, úgy megvan az oktatásnak is. Ebben a bejegyzésben összefogalom a saját legviccesebb történeteimet.

• Helyszín a Piac utca, Szent Anna utca kereszteződése, mögöttünk a Nagyállomás és éppen kanyarodnánk balra a Miklós utca irányába. A diákommal a másodikak voltunk a kanyarodó sávban, előttünk egy másik tanulóautó. Megkapjuk a zöldet, szépen elindulunk, figyelem hogyan reagál a diákom. Az előttünk lévő diák a külső sávba érkezett, míg az én diákom a belső sávot választotta. 

Én: – Jól megoldottad, az íved egyértelműen a belső sávba mutatott, de most a jobbratartás miatt jöhetsz is vissza. Érkezhettél volna a tanuló mögé is, akkor most nem lenne ez a plusz munkád!

Ő: – Dehogy megyek egy tanuló mögé, feltartana!!!

Én: – Te is tanuló vagy!

Ő: – Ja, tényleg. (és kínosan kuncog)

• Első alkalom a vezetésre, éppen viszem ki a diákot a rutinpályára. Felszültség oldás gyanánt megpróbáltam beszélgetni vele.

Én: – És te mivel foglalkozol?

Ő: – Egy multinál dolgozok. 

Majd jön a folytatás: Ő: – És te?

Kínos csend, tágra nyílt szemekkel átnéztem és csak ennyit tudtam mondani: „Ezt!”

• Második alkalommal vezetek egy másik diákkal, aki az első alkalommal is eléggé feszengett. Amikor megérkezett a diák, a papírozást követően megpróbáltam oldani a hangulatot.

Én: – Mi újság, hogy vagy?

A válaszreakció a csendet néha megtörő halk mosolygás volt. Meglepődve figyelem, hogy ilyen kérdésre nem tud válaszolni:

Én: – Nem számítottál erre a kérdésre?

Ő: – Háát, ööö, nem.

Az óra többi részére szigorúan visszaálltunk az oktatásra.

• Sokadik alkalom, magyar állampolgár (tehát nem a második felvett nyelve a magyar). Haladunk az úton, közeledünk a város végét jelző táblához. A táblát elérve megszólal furcsa hanglejtésben.

Ő: – Most már nyomhatom a bendzint? (nem, nem elütés)

Én: – Mármint, nyomhatod-e a gázt?

• Kollégámmal történt meg. Kisváros, gyakorlati oktatás. A diák kérdi az oktatóját.

Diák: – Ricsi, neked van jogsid?

Oktató: – Nem, én is most csinálom!

• Helyszín a Honvéd utca, párhuzamos parkolás. A parkolókra felülről annyira rálógott a fa, hogy hozzáért az autónk tetejére. A diák a behajtás alatt lehúzta a fejét: „Azt hittem beverem a fejem a fába!”
• Kollégával történt meg, a diákja vasúti mozdonyvezető. Esőssé váltak a körülmények, egyre nehezebb volt kilátni a szélvédőn, de az oktató várt, mikor kapcsolja már be az ablaktörlőt a diák. Ezt megelégelve, az oktató megszólalt:

Oktató: – Nem akarod bekapcsolni az ablaktörlőt, hogy láss?!

Diák: – Á, a vonaton is csak összemázgálja az ablakot, így jobban látok!

• Téli időszak, korai sötétedés, közvilágítás nem működik. Az Egyetem sugárúton haladunk az egyetem irányába. Egy megvilágítatlan gyalogátkelőhelyhez érve a diák későn reagál egy fekete cipős, fekete nadrágos, fekete kabátos afrikai emberre. Nagyot fékez, hogy ne legyen baj és dühében csak annyit mond: „LEGALÁBB MOSOLYOGJ!”
• Körforgalomhoz érve figyeljük, hogy mikor mehetünk be. Lendületben vagyunk, érzem, hogy a diák nem fog megállni és be fog hajtani. Látszik, hogy amint mi beérünk a körforgalomba, addigra pont előttünk lesz a DKV-s busz, ami egy kijárattal hamarabb jött be a körforgalomba, mint mi. Nagyot fékezek, mert esélyes, hogy felöklel minket a lassulási szándékkal nem rendelkező busz.

Én: – Hé, hát ott a busz! Aki a körforgalomban van, annak van elsőbbsége veled szemben!

Eközben a busz kihajt előttünk.

Ő: – De hát és tudtam, hogy a 42-es busz nem erre jár!

Én: – Én örülök, hogy felismered a számozást, de legközelebb várd meg amíg a busz elkezdi a kanyarodást!

• A Bartók Béla úti rutinpályáról balra kikanyarodva három sávot láthatunk, de a Kenézy felé csak egy sáv visz, a másik kettő a szemből érkezők számára van. Itt rendre összekeverik a sávokat a diákok és a szembe érkezők sávjába érkeznek, mert azt hiszik az a „belső sáv”. Ilyenkor én, miközben a szembesávban megyünk, teljesen nyugodtan: „Hadd mutassalak be valakinek! Ádám, szembesáv, szembesáv, Ádám.” Vicces látni az ijedelmet az arcukon ilyenkor.
• Helyszín a Pósa utca, Kishegyesi út felől a bevásárló központok felé haladva a vasúti tehervágány közelében. Abban a vasúti átjáróban a tilos jelzés csak akkor kapcsolt, ha a mozdonyról valaki leszállt és egy kulccsal bekapcsolta. Ahogy érkezünk, látom, hogy a jobb oldali magas bokrok mögött ott áll a vörös mozdony, de ha csak a bokrok bal oldalát nézzük, nem látszódott. Tudtam, hogy nem fog megmozdulni a mozdony.

Én: – Csak lassítsd meg azt az autót!

Diák: – Miért?

Én: – Mert ott egy vasúti átjáró. Mi van, ha jön a vonat?

Ekkor már csak kb. 10-15 méterre voltunk az átjárótól.

Diák, miközben előbb elnéz balra: -De hát nem is szokott erre járni…

Ekkor fordította jobbra a fejét és nagyon színes szitkozódás közepette nézett farkasszemet a mozdonnyal. Mondanom sem kell, a vasúti átjárókban ezután mindig kellő körültekintéssel haladt.

• Kollégával történt meg, vasúti átjáró megközelítése. Kapja az instrukciót, az átkelés megkezdése előtt kellőképpen körül kell tekinteni, de szigorúan tilos a vasúti átjáróban megállni. A diák szépen lassan megközelíti az átjárót, majd mintha Ő maga leülne a sínekre, megáll pontosan a vasúti átjáróban és elnéz jobbra, balra: „Így jó lesz a szétnézés?” Nem, így nem volt jó a szétnézés.
• Már plágiumnak tűnhet, de a neten vissza-vissza köszönő elszólások, szinte mindenkivel megesnek:

Én: – Tekerd ütközésig a kormányt!

Diák: – Mindegy minek ütközök neki?

• Nigériai külföldi diák, vezetés közben mindig indokolatlanul benyomja vagy benyomva tartja a kuplungot. Mondom neki angolul:

Én: – Nem kell mindig a kuplungot nyomni, hadd guruljon csak az autó!

Ő: – Biztonság érzetet ad, otthon bármikor eléd ugorhat valaki, inkább benyomom. Itt nehéz ezt megszokni, de Magyarország túl szervezett! („Hungary is way too organised”)

Sosem számítottam erre a mondatra.

• Indiai diákkal éppen az országúti vezetést gyakoroljuk, az újfehértói körforgalom előtt a csöndet felrázva, miközben a környezetét pásztázza, kérdezi:

Diák: – Itt vannak kóborló elefántok?

Én: – Hacsak nem szöktek el Nyíregyházáról, nem. Max egy nyúl.

• Helyszín a Nagyerdei körút, a Pálma étterem felől az egyetem irányába haladva kanyarodnánk balra a körforgalom irányába. Kérem a diákot, hogy ne csak az egyetem felől keresse a villamost, hanem a Pálma felől is.

Diák: – Hát de nem is arra van a menetrend!

Én: – Akkor szerinted nem is jöhetne a másik irányból „visszafelé”?

Diák: – Hmm, tényleg.

• És a legégőbb sztori. Hajdúszoboszló, vakok és gyengénlátók nyári táboroztatása. Felajánlottuk, hogy az állapotuk ellenére elzárt területen automata váltós autókkal, felügyelet mellett kipróbálhatják milyen az autóvezetés. Meglepő módon, ha normális utasítást adtunk ki, akkor szinte semmivel sem volt nehezebb velük a munka, mint a látó társaikkal. Viszont a beidegződéseimet nehezen tudtam levetkőzni és az egyik megfordulási manővernél azt találtam mondani egy vak lánynak, hogy: „Ha hátrafele mész, hátrafele nézz!” Szerencsére humoránál találtam a lányt és nevette ahogyan sűrűn elnézést kérek tőle, de utána már sokkal óvatosabban fogalmaztam.