Ebben a bejegyzésben felsorolok néhány érvet miért is nem ördögtől való, hogy automata váltós autóra cseréljük a járművünket.

Számos alkalommal találkoztam és találkozok is azzal a sztereotipiával, hogy az automata váltós járművek mind a sátán szülöttei és nincsenek létjogosultságuk -szégyellem magam, de az első automata váltós autómig én is hasonlóan vélekedtem-. De miért is gondoljuk – gondoltuk igy?

• “Az automata többet eszik!”

Ebben van igazság. A 90-es és 2000-es évek gyártmányai között gyakran találkozhatunk olyan autókkal, ahol az automata nem olyan módon vált, mint ahogy azt mi tennénk. Noha azt gondolhatjuk, hogy ezzel csak az bizonyosodik be, hogy a nagy autógyárak nem tudnak autót építeni, de a valóságban más áll a háttérben. A motorvezérlő olyan adatokra is odafigyel, amiket mi nem feltétlen figyelünk, figyelhetünk, például egy egyszerű motorhőmérsékletre. A motorvezérlő azt is figyelembe veszi, hogy az erőforrásunk minél tovább maradjon életben és ezért alárendeli a fogyasztást is, ezt mi halandókként nem láthatjuk ugyanannyira pontosan.

Viszont a mai korszerű váltóknál már gyakran találkozhatunk azzal, hogy kifejezetten jobb fogyasztása van, mint a kéziváltóval szemben. 

• “Ha nem én váltok, akkor minek is az autó?”

Ebben a mondatban több tesztoszteron és felsőbbrendűség lakozik, mint egy edzőterem férfi öltözőjében. Hosszú évtizedeken át az európai autópiac javarészt a költséghatékonyság miatt nem fektetett nagy energiát a váltóvezérlő elektronikákba, igy az átlagpolgár nem is nagyon tudott hozzájutni az automata váltóhoz. Tovább nehezítette a dolgot, hogy az automata váltók szinte csak a megfizethetetlen árú autók felszereltsége volt. Ez is csak ahhoz segített hozzá, hogy az átlagpolgár az automata váltót egy felsőbbrendű nagypolgári huncutságnak lássa, igy még több ellenérzést táplálva ellene. Teltek, múltak az évek, a hozzáállás nem változott, viszont az automaták leszivárogtak a megfizethető árvonal alá, kényelmesen bebújva a használtautó piacok udvarának a leghátuljába.

Viszont ez még nem elég ahhoz, hogy mindenki belássa a létjogosultságukat, nézzük is meg azokat az érveket!

Mire is szoktuk használni az autónkat?

Ha végig gondoljuk a járművünk felhasználását, rájöhetünk, hogy nem is indokolt nekünk a váltás feladatát a nyakunkba venni. Szoktál a hegyekbe felmenni és a szerpentinen játszani? Jársz pályanapokra, ahol kihozod az autód minden képességét és a tizedekért harcolsz? Ha ezekre a kérdésekre nemleges volt a válaszod, akkor nagy eséllyel te közúton csak közlekedni szoktál. Másképpen fogalmazva, a feladatod inkább csak A pontból B pontba eljutás. Ehhez – bármennyire is fájó olvasni – nem szükséges, hogy te váltogass, megteheti helyetted az autód.

1. érv – A kényelem

Ha csak el kell juss A-ból B-be, sokkal nyugodtabb utad lesz, ha kevesebbet kell dolgozz. (Kérlek, hogy a felszabadult időt, ne a telefonod nyomkodásával töltsd) Nem kell a jobb kezedet levenni a kormányról és elég a bal lábadat kényelmesen a pihentetőre tenni. Nincs izgalom, nincs kapkodás.

2. érv – Araszolás

Délután 4, mennél haza. Átkozod a pillanatot, amikor kikérted a hajdúsámsoni lakcimkártyádat. Állsz és vársz a Sámsoni úton. Eltelt 2 perc, de egy órának tűnik. Az előtted lévő öreg autó önti magából a füstöt, amit megpróbálsz a belső keringetéssel kizárni. Meglátod, hogy kialszanak a féklámpák és már fellelkesülsz: indulunk. Kuplung, egyes, még féken a jobb láb, mindjárt indulunk. Igen. És mentünk 34 centimétert. Újra üres, kuplung fel. Dühösen kinézel oldalra, házszám: 39. Hol van még a 180?! Ugye milyen fájó emlék ez? Alakul az új betegség, a kuplungboka.

Milyen kellemes is lenne, hogy ezt az egészen kihagyhatnád és egy talppal végig tudnád vinni az egész utat. A megoldás az automata.

3. érv – A hangulat és a fogyasztás (CVT váltó)

Sokan beszélnek az autók vezetési élményéről és hogy ez hogyan befolyásolhatja a mindennapokat. A sportautók szerelmesei gyakran emlegetik a “enyhe túlkormányzottságot” az “orrtolós” viselkedést, a “kellemes egyensúlyt” és az “agilitást”. Valamit viszont még én is ritkán hallok vissza, mi van akkor, ha “nincs vezetési élmény”. Nem azt mondom, hogy rossz vezetni az autót vagy azt ha unalmas vezetni az autót. Arra utalok, mi van ha beülsz és körbeleng az apátia. Mintha vezetőülés lenne a purgatóriumban. Ez a CVT váltó, a fokozatmentesség gyönyöre. Folyamatos közlekedés során egyszerűen nem történik semmi, rángatás nélkül gyorsul az autó. Ezt a folyamatosságot néha felrázza egy-egy intenziv gyorsitás okozta hanghatás, de ez megéri ezért az élményért. Amellett, hogy a fokozatmentes váltó miatt a fogyasztás alacsonyabb a kéziváltóval szemben, egy olyan zen hangulatot élhetünk át, ami a mindennapokra is pozitiv hatással van.