„Nekem már bármit mutathatnak és már láttam mindent!„

 „Nemzetköziztem húsz évet én jól vezetek!„

 „Már mióta vezetek, sosem volt balesetem!„

Ismerősek ezek a mondatok? Ezeket lehet hallani sokszor, amikor a vezetési tudásról, vezetési tapasztalatról beszélgetnek a “nagyok”. De vajon ezek az ismérvei a jó sofőröknek? Vagy ha nem ezek, akkor mik? Ebben a bejegyzésben erről fog majd olvasni.

Sokan arról álmodozunk, hogy úgy tudjunk vezetni, mint bármelyik autóversenyző vagy egy olyan ember, akinek nem számít, hogy milyen járműben ül, azt tudja vezetni. Ha az anyagi helyzetünk nem engedi meg az egyiket vagy a másikat, akkor mégis mi legyen a kitűzött célunk? Legyünk jó sofőrök vagy legyünk tapasztalt sofőrök? Én az utóbbira szavazok, még ha nem is tűnik nagynak a kettő között a különbség.

Mi akkor a különbség?

A jó sofőr és a tapasztalt sofőr tudásszintjét tekintve ugyanaz, de a jó sofőr el is hiszi, hogy ő az, míg a tapasztalt sofőr alázattal fordul a többiek felé, mindig figyel és sosem rest tanulni. Ez utóbbi tanulási vágy sokakban kimúlik, egy bizonyos idő után és a balesetmentes hátterét használva magasabbra helyezi magát a többieknél. Ez a magatartás idő múltán arroganciába tud átcsapni, ahonnan nehéz a visszaút és már nem is tűnik jogosnak a “jó sofőr” jelző.

Legyünk akkor tapasztalt sofőrök!

Hogyan tudunk azzá válni?

Idő, távolság, új helyszínek és alázat. Egyszerűsítve, legyen a kezünkben legalább 150ezer km és ne féljünk újat tanulni. Ha ezeket a dolgokat ki tudjuk pipálni, akkor már jó úton haladunk, mondhatjuk magunkat tapasztalt sofőrnek.

De mi a teendő, ha még egyiknek sem érzi magát az ember?

Ha még nem született meg a gondolat, hogy Ön “jó sofőr”, akkor nincs veszve semmi. Folytassa a megkezdett munkát és merjen tanulni. Figyelje a többieket, figyelje, hogy hogyan lehet és hogyan szükséges igazodni a közlekedés nevű társasjátékhoz. Ha megakad, kérjen segítséget és építse be a tudásába.

Ha Ön jó sofőrnek tartja magát és még mindig olvassa ezt a bejegyzést az jó hír. Van Önben annyi kíváncsiság és alázat, hogy nem zárta be az oldalt, köszönöm! Nincs veszve semmi, folytassa Ön is a tapasztalatszerzést és figyeljen oda a többiekre. Nem mindenki gonosz, aki szabálytalan, talán annak a járművezetőnek is csak az a kicsi segítség kell, amit anno Ön is minden bizonnyal megkapott a kezdő vezetői korszakában.

Miért is kell az alázat?

Különböző forgalmi helyzeteket tapasztalva láthatjuk, hogy nem minden esetben történnek úgy a dolgok, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Amikor közelről vagy már távolról látható, hogy valaki szabálytalan vagy szabálytalan lesz. Ezekhez a helyzetekhez kell proaktívan gondolkodni és preventíven cselekedni.

• Nem ragaszkodhatunk az elsőbbségünkhöz, ha egyértelműen látjuk, hogy a közlekedő társunk nem vesz észre minket.
• Nem hajthatunk be csak úgy egy balról érkező elé egy egyenrangú kereszteződében, ha látszik, ő nem figyel ránk és a szabályokra.
• Nem hajthatunk be a kereszteződésbe, amíg az tele van, hiába sietünk.
• Nem hajhatunk rá egy kerékpárútra, ha látjuk, hogy a kerékpáros nem lassít a Stop táblája ellenére.

Összefüggésében kell átlássuk a forgalmi szituációkat és be kell lássuk, hogy nem lehet az a célunk, hogy nekünk legyen igazunk, hanem az, hogy mindenki biztonságban hazaérjen.

Közösen vagyunk mi a közlekedés, legyünk tekintettel a többiekre.

Tapasztalatszerzésre fel!

Restart Autósiskola – Ahol a vezetés újrakezdődik